Az alkalomra időben érkeztünk, és az ajtóban a borásznak jeleztük is, hogy időpontra jöttünk, borkóstolóra. Mosollyal köszöntött minket és invitált az üzlethelyiségbe - és ezzel elintézettnek tekintette (volna) a vendéglátást.

Az alkalmazott hölgytől kaptunk egy pohár bort (az itt is felsorolt sorrendnek megfelelően), mondott róla egy mondatot, majd magunkra hagyott. Én megszólítottam (ismét) az ekkor még kint beszélgető borászt, hogy mi amúgy időpontra érkeztünk, privátként hirdetett, Borindexes kóstolóra. Idézem: "Ja igen, találkoztam én is a Borindexes fiúkkal, de én erről nem tudok semmit, engem a bor érdekel." Szóval nem tudja, mi van eladva a Borindexes leírás szerint. Mondtam, hogy jó, de azért beszélgessünk már.

Szerintem érezte, hogy nem egyedül ücsörögni érkeztünk, ezért tényleg ott maradt és becsületére szóljon, hogy a kérdéseinkre válaszolt, ő maga is sztorizott és kiszolgált minket. A borokról ugyan majdnem semmit nem tudtunk meg (mármint tételenként), de a helyi gazdálkodásról, a hozzáállásról, a területről sok mindent.

A program során sem a pincét, sem a birtokot, sem a szőlőt nem néztük meg. A foglalásunk mindezt tartalmazta volna, de egy ponton túl nem én akartam magamat vendégül látni vagy a rossz vendég lenni, ezért csak elfogadtam, amit kaptunk és nem kértem többet. A poharak kiürülése után rákérdeztem, hogy a fizetséggel valóban rendben vagyunk-e a Borindexes foglalás okán, és mivel rendben volt, távoztunk.

Ui.: a néhol többes, néhol egyes szám a feleségem jelenlétére utal.

Nagyon jól éreztük magunkat. A borkóstolót tartó fiatalember - habár első ilyen előadását tartotta - rendkívül informatív, összeszedett és figyelmes volt. A borok ízlettek, de jól esett volna egy kis sajt az egyes fajták között és talán az ízek is jobban elkülönültek volna.